A Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár két – évszázados múlttal rendelkező – intézményből áll, amelyeknek gyökerei egészen a Veszprémi Főegyházmegye közel 1000 évvel ezelőtti létrejöttéig, illetve a 18. század egyik legnagyobb hatású veszprémi püspökéig nyúlnak vissza.
Veszprémi Érseki Könyvtár
Padányi Biró Márton veszprémi püspök könyveiből, 1751 – a Veszprémi Érseki Könyvtár több száz kötetében fedezhetjük fel ezt a kézírásos bejegyzést. Intézményünk alapjait ugyanis a 18. század energikus, a művészeteket és a tudományt pártoló veszprémi püspöke tette le, amikor elhatározta, hogy könyvtárat hoz létre. A 607 kötetes gyűjtemény – amelynek összeállításában nagy segítségére volt bécsi megbízottja, Tessedik István – a sümegi püspöki rezidencia kápolnája melletti helyiségben kapott helyet. Utóda, Koller Ignác Veszprémben püspöki palotát építtetett, amelynek egyik legszebb része az északi szárny emeletén, a kápolna mellett található könyvtárszoba: ennek a polcain sorakozott a püspök 1671 kötete.
A gyűjtemény fejlődése a 19. század végén, dr. Hornig Károly püspöksége idején kapott új lendületet: ő hozatta Padányi Biró Márton könyveit Veszprémbe, budapesti és bécsi könyvkereskedője segítségével pedig számtalan új kiadvánnyal gazdagította a könyvtárat, amely halálakor már több mint 17 ezer kötetet számlált. Veszprém két világháború közötti püspöke – dr. Rott Nándor – szertartóját, dr. Schwartz Róbertet 1928-ban könyvtárossá nevezte ki, így évekig tartó munka eredményeképpen megszületett az első szerzői és szakkatalógus.
A Veszprémi Érseki Könyvtár őrzi és gondozza a Püspöki Könyvtár mellett az értékes és ritka példányokban gazdag Káptalani Könyvtár könyvállományát is, amely a kanonokok vásárlásai és hagyatékai révén gyarapodott a 18. századtól kezdődően. Ugyancsak az intézmény része az 1711-ben alapított papi szeminárium könyvtára is. A gyűjtemény magja II. József idején Pozsonyba, majd Pestre került, onnan vitték vissza Veszprémbe, ahol a következő évszázadokban folyamatosan gazdagodott – egyik legértékesebb kincse Migne: Cursus patrologiae latin és görög sorozata. Szintén a könyvtár őrzi a veszprémi székesegyház értékes, 18–19. századi zenei dokumentumokat is tartalmazó kottatárát.
A gyűjteményben 4 kódexet, 26 ősnyomtatványt, 343 db 16. századi kötetet (antikvát), 18–19. századi folyóiratokat, 116 Hungarica és 144 db RMK (Régi Magyar Könyvtár) jelzésű könyvet, illetve több értékes sorozatot, így névtárakat, évkönyveket is találhatunk. A 65 ezer kötetes Veszprémi Érseki Könyvtár egyházi nyilvános szakkönyvtárként várja az olvasókat és a kutatókat, megőrizve és ápolva a főegyházmegye kulturális örökségét, nyomtatott és szellemi hagyományait.
Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár
Veszprémben az egyházmegye alapítása óta, vagyis közel ezer éve őriznek okleveleket. Az egyház a keresztény magyar királyság létrejötte óta gondot fordított jogainak írásos rögzítésére és ezeknek az iratoknak a megőrzésére, egyes egyházi testületek pedig hiteleshelyként közhitelű okleveleket bocsátottak ki. Levéltárunk egyik felbecsülhetetlen értékű kincse, Guden vitéz 1079-ben kelt végrendelete is erről árulkodik.
A veszprémi székesegyház – amelynek sekrestyéje adott helyet a levéltárnak – a középkorban többször tűzvész vagy támadás áldozatául esett, ezért a dokumentumok egy része is elpusztult. A püspöki levéltárat, illetve a kanonokból álló papi testület, a székeskáptalan archívumát a 13–14. század folyamán választották szét a káptalan jogi személlyé válásával. Az oszmán veszély közeledtével a két levéltár földrajzilag is messze került egymástól: a püspök 1544-ben Sümegen, míg a káptalan Sopronban helyezte el levéltárát.
Sennyei István püspök 1628-ban helyreállította Veszprémben a káptalan működését, nem sokkal később hiteleshelyi tevékenységét is felújította. A testület archívumát ekkor ismét a székesegyházban helyezték el, ahol egészen a 20. század elejéig őrizték – később a vár kanonoki házaiban, a ferences kolostorban, majd a püspöki palotában kapott helyet.
A káptalani levéltár korai anyagáról 1781-ben készült lajstrom, birtokjogi iratait az 1850-es években rendezték és írták le, majd dr. Lukcsics József 1903-ban revízió alá vonta a levéltár legértékesebb, középkori okleveleit tartalmazó részét. 1948 után sor került a káptalani levéltár részét képező hiteleshelyi levéltár államosítására, amelynek anyagát 1972-ben – más megyei egyházi intézmények archívumával együtt – a Veszprém Megyei Levéltárba vitték. A káptalan levéltár másik része, a testület magánlevéltára az 1960-as évek végén a püspöki levéltár felügyelete alá került, majd 1993-ban, az egyházmegye érseki székhellyé emelésekor dr. Szendi József érsek összevonta a püspöki archívummal.
A püspöki levéltár más utat járt be: mivel az oszmán veszedelem miatt a főpásztorok Koller Ignác püspökségéig Sümegen tartották székhelyüket, az archívum is csak a 18. században került vissza Veszprémbe, és a püspöki palotában kapott helyet. Az utolsó komolyabb változás 1777-ben történt az irategyüttesben, amikor az újonnan létrehozott szombathelyi és székesfehérvári püspökség megkapta a veszprémitől az őket érintő okmányok egy részét. A püspöki levéltár története a 20. században is mozgalmas volt: a második világháború végén kisebb károk érték, majd a többi egyházi levéltárral együtt 1951-ben a megyei levéltárokkal közös kezelésbe vonták 1957-ig. Az 1960-as években szaklevéltárrá nyilvánították, majd ugyanebben az évben létrejött az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, amelynek feladata többek között a katolikus levéltárak tevékenységének összehangolása lett. A levéltári anyag védelme szempontjából jelentős lépés volt, hogy a püspökség és a káptalan középkori okleveleinek többségét az 1960-as és 1970-es évek fordulóján dr. Kredics László akkori püspöki könyvtáros-levéltáros vezetésével restauráltatták. Az újabb jogszabályi változás alapján a kilencvenes évek közepén a szaklevéltárként működő egyházi levéltárak nyilvános magánlevéltárakká váltak.